E könnyed hangvételû nyelvkönyvben igyekeztem két számomra szimpatikus hagyományt ötvözni egymással: a klasszikus magyar nyelvkönyvek alaposságát a nyugati nyelvkönyvek könnyed, laza stílusával, hasonlóképpen a westernfilmek fõhõséhez, aki nem egy szokványos hatlövetût szeretne az eladótól, hanem az egyik csövét, a másiknak a markolatát, a harmadiknak a ravaszát tartja ideálisnak, hogy végül mindezekbõl a saját fazonjához illõt rakjon összeA cím pedig senkit ne tévesszen meg: ha két tanítási stílushoz hasonlítanánk, a "hullámlovaséhoz" és a "szántóvetõéhez", akkor az olvasmányok stílusa minden bizonnyal a hullámovasok gondtalan, legkisebb ellenállást keresõ manõvereihez hasonlítana, munkamódszere és gyakorlatai viszont a szántóvetõé, aki addig nem nyugszik, amíg ekéjét mélyre nyomva porhanyósra nem szántotta vele a tarlót.